Fazekas Tamás: Üzenet Még bénán csüng a kar, de a friss vérkeringés életet le...

Fazekas Tamás: Üzenet



Még bénán csüng a kar,



de a friss vérkeringés életet lehel belé.



Megforgatja dermedt ujjú keze recsegő csuklóját,



ökölbe gémberíti, lendíti, akar!







Nincs mi útját állja!



Nehéz vasért nyúl, könnyedén csapja vállra. Ólom



lábai vinni kezdik, a mára lélekkel vértezett,



még lomha, de nekifeszülő testálja.







Hallgasd, hogy éneklő



hegyek között a sereg lódul. Harsány mezőkön



üdvözlő vadak szökellnek körött, szerelmetes dalban



mátkamadarak visznek hírt, míg érted jő.







Tábori postád az,



mi édesanyád vigasza, hogy vagy még büszkeség



apácskádnak és kedvesedben hűségtartó, szép



pilácsszavad; „a türelem nehéz, száraz!”







Gyermeked lesz őrződ!



Homlokán anyja csókjával, áldott becsületed.



Csak gyere haza egyszer, a várakozás hosszú strázsa!



Értünk nem kell gyáván, futva mentsed bőröd!







Szolgáld meg nemzeted!



Bátran, mint illik győzelemre szánt honvédeknek!



Szégyent ne vallj! Mindig csak igazat! Gyalázat ne töltse



el szívedet, csak példás igyekezeted!

Sendblog





"...a várakozás hosszú strázsa"

jovonk.info

A teljes cikk olvasása ...