Alábbi gondolatmenetünkben nem fogunk új ideológiát felállítani, mert ami minket illet, inkább távol tartjuk magunkat attól, hogy köreinket és azokat, akik beépítik néhány elképzelésünket saját világukba, túlzottan szűk keretek közé szorítsuk. Újdonság nem kerül ismertetésre, inkább a szavak súlyának helyreállításáért kívánunk síkra szállni. Menetelnek, a Tel-Aviv-i romkocsmáig meg se állnak! A szavak súlytalanságát említjük, hiszen Magyarországon túl sokan vélnek érteni a politikához, a gazdasághoz, egyszersmind ezek részletes működéséhez és hátteréhez. Oly módon tesznek hitet némelyek, mintha csak az időjárás vagy a labdarúgás kérdéseiről lenne szó. Félreértéseket megelőzendő, leszögezzük, hogy nem a nép egyszerű gyermekével van probléma, aki bármilyen tetszőleges dologról véleményt formál. Formáljon véleményt, egy általunk elképzelt világban el is fogjuk várni, hogy véleményt nyilvánítson, hiszen mi nem a liberális véleményterror pártján állunk, ahol üldözik a szabad gondolatokat. A liberális véleményterrorizmussal azonban egyenértékűek azok a megnyilvánulások, amelyek ellen szólni kívánunk. Itt és most nem célunk a liberalizmus fröcsögő, magukat értelmiségiként feltüntető torz lényeiről írni, ezt majd megtesszük máskor, most azokra helyezzük a hangsúlyt, akikről „azt lehetne hinni”, hogy a magyarság bástyái. Sokszor és sokáig vezérelt minket velük kapcsolatban a jóindulat, a pedagógiai szándék, de ellenségek azok, akik Sieg Heil-t üvöltve és büfögve kocsmákban próbálják úgymond – két hányás között – védeni a fehér fajt. Miután képtelenek befogadni azt a történelemleckét, amit politikai iránymutatásként vezetőiktől kapnak, marad az alkohol és a vizeletben fetrengés. Egyesek még mindig képtelenek feldolgozni, hogy a második világháborúnak vége, horogkeresztes zászlók mögé bújva végeznek folytatólagos hullagyalázást, meggyalázva azok emlékét, akiknek e zászló életet vagy halált jelentett. Gyomorforgató hullagyalázás ez, ugyanolyan, mint amit a liberálisok csinálnak. Hiszen számukra sem zárult le a második világháború, minden nap felemlegetik azt. A liberálisok hatalmi ösztönből teszik ezt, no de a magukat nemzetiszocialistáknak nevezők miért? Ezeknek fogalmuk sincs arról, hogy maga Szálasi Ferenc miként tekintett az idővel elhatalmasodó német imperializmusra. Horogkereszt, hetven évvel a háború után. A hullagyalázás nem becsület, a karlengetés nem hűség. Súlytalanok a szavak, mérgeznek gondolatok. Egyesek annyira letompultak a nemzeti/nemzetiszocialista rockzenétől, hogy még az ukrán cionista szélsőjobboldalt is éltetik. Ha a sátán azt mondja magáról, hogy ő Isten, akkor azt is éltetnék? Valószínűleg igen. A Jobb Szektor helyi vezetője az odesszai rabbi segítségére sietett: együtt, egységben! Így válik néhány nagypofájú neonáci a fehér faj ellenségévé. Messzemenőkig érdektelen számunkra, hogy ki melyik történelmi személyiséget őrzi a szívében, a lényeg az, hogy felismerjék a kor kihívásait, és miután felismerték azokat, ne egy letűnt kor eszközeit alkalmazzák a jövő építésekor. A világban olyan folyamatokat látunk végbemenni, amelyek természetükből adódóan baljósak, és előre láthatóan óriási gondokat fognak okozni az események pozitív kimenetelét illetően. Ezeket a küzdelmeket megvívni történelmi bizonygatókkal nem lehet. Épeszű ember a jövőt építi, a kretén összeomlik a felelősség súlya alatt, és a múltat választja. A harc a jövő felé fordulva folytatható tovább. H. Gábor – NemzetiArcvonal.net
Forrás vagy tovább a teljes cikkre ...
Forrás vagy tovább a teljes cikkre ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése