„Itt életek mentek tönkre”

Karcag kis város, a Kun-Mediátor Kft. szökésben lévő ügyvezetőjét mindenki ismerte. Sok a károsult nyugdíjas, családos ember, de azt senki nem tudja biztosan, kiktől érkezhettek a „nagy pénzek”, ami miatt akár 20 milliárd is lehet az eltűnt összeg. Mindenki hallott az ügyről, és van véleménye, de névvel senki nem beszél. Cáfolt cégkapcsolat, állítólagos politikai szálak és Dobrai Sándorné lányainak vállalkozásai kísérik a rejtélyes történetet. Az emberek félnek Karcagon. Legalábbis amióta a múlt kedden kiderült, hogy a Kun-Mediátor Szolgáltatói Kft. nem tud fizetni az ügyfeleinek. Vagyis a jelek szerint elsikkasztotta a rábízott pénzeket, amelyeket pedig nem is kezelhetett volna, mert betétgyűjtésre nem volt engedélye. Akinek sok pénze úszott el, a helyiek elmondása szerint fél, hogy elkezdik firtatni a vagyona eredetét. Akinek csak kevés, az tart attól, hogy soha nem látja viszont a befektetését. Mindenki retteg, hogy ha arccal és névvel beszél, megütheti a bokáját, ő vagy hozzátartozója például elveszítheti az állását az egyébként a rendszerváltás óta fideszes vezetésű városban. Ez a sajátos közhangulat kötötte össze azokat, akiknek a barátságtalan idő ellenére a városközpont és a buszpályaudvar közötti, nem túl nagy területen és annak vonzáskörzetében volt dolguk szombaton késő délelőtt. – Nehogy leírja a nevem – esett kétségbe egy középkorú, jól öltözött nő a cég bezárt helyi irodája előtt. – Még a keresztnevét sem? – Dehogy, a lányom itt dolgozik, a város alkalmazásában. Nem akarom, hogy kirúgják. – Nézte a kirakatot. Esetleg volt pénze a cégnél? – Nem, de sokan buktak. Azt nem tudom, hogy honnan lehetett egyeseknek százmilliós megtakarításuk. Magas körökig érnek a szálak. De nem akarok beszélni – mondott magának is ellent a nő, aki gyorsan távozott. Így nem tudtuk meg azt sem, a „magas körök” megfogalmazás pontosan mit takar. Néhány perc múlva, amikor dolga végeztével épp az ellenkező irányba sietett, odaszólt: „Nem akarok szerepelni, ugye megértik? Ne jelenjen meg semmi!” „Technikai okok miatt zárva. Ügyfeleinkkel a kapcsolatot telefonon fogjuk felvenni.” Ez a nem túl biztató üzenet olvasható a kétféle lila színre festett épület alsó részén lévő iroda ajtaján. A bejárat felett pedig a tevékenységek: „Utazás, pénzváltás, befektetési tanácsadás.” Kicsit arrébb pedig, hogy „szervezett utak”, „repülőjegyek”, „utazásbiztosítások”, „valuta-ügyintézés”. A kirakatban megállt az idő, dollárt még a múlt keddi árfolyamon 286-ért, eurót pedig 302-ért lehetne venni. Érdekes, hogy csak tanácsadást említenek. Úgy látszik, ezt meglehetősen kiterjesztve értelmezték, amikor sok milliárd forintot átvettek az emberektől. A kár a merészebb becslések szerint a 20 milliárdot is elérheti. Ez egy nagyjából húszezres városban és – a jelenlegi adatok szerinti – 200 károsulttal számolva azt jelentené, hogy átlagban százmilliós befizetések voltak. A pontos összeget nem lehet megállapítani, de az egyik helyi üzlet tulajdonosa hallott olyanról, aki 600 milliót bukott. Meg egy másikról, aki az elveszített pénze miatt infarktust kapott. Ezt egy idősebb nyugdíjas hölgy is így tudta, aki a térre menet igazított útba. – Itt életek mentek tönkre – mondta. – Az én szomszédom is mindig takarékosan élt, még nyaralni sem járt. Volt egy kis öröksége, meg a fizetéséből megtakarítása. Ezt a pénzt akarta fialtatni, hogy a gyerekeinek adhasson egy keveset, amikor családot alapítanak. Most meg minden odalett. Rejtélyek sora övezi a Kun-Mediátor Kft. botrányát. Mindenki hallott valamit, de nem tud semmi biztosat, viszont ismeri a cégvezetőt vagy valamelyik károsultat. Azt viszont még a helyiek sem tudják, hová tűnhetett el 20 milliárd, ha tényleg ekkora a kár. És hogy kié a pénz. Helyieké? Vállalkozóké? Vagy magasabbra vezetnek a szálak? Egy helyi munkás borostásan, munkaruhában, biciklin érkezett az iroda mellett lévő dohányboltba. A letámasztott kerékpár először nem engedelmeskedett, nagy csattanással eldőlt. A férfi ott akarta hagyni, de azután mégis visszalépett érte. Miután rendesen kitámasztotta, eltűnt a dohányboltban. Kifelé jövet lehetett csak szóra bírni. – Ismerte a cég többségi tulajdonosát, Dobrai Sándornét? – Ki ne ismerné a városban? Korábban a helyi OTP-nél dolgozott. Bíztak benne az emberek. Most meg eltűnt a családjával együtt. Közben a hideg szél miatt egy kapucnit viselő, idősebb nő ért oda, akinek szintén volt mondanivalója. Szigorúan név nélkül persze. Biztosat ő sem tudott, de ahogy ő is, idővel mindenki újabb és újabb adalékot tett hozzá a történethez. Ezek nem mindig fedték egymást, de egy irányba mutattak. – Az a nő Mexikóban lehet… – Körözi a rendőrség, nyilván nem véletlenül, de miből gondolja, hogy épp Közép-Amerikában van? – Ezt beszélik itt, meg azt, hogy a lányai és az unokái is eltűntek. Ezután gyorsan áttért arra, hogy sok nyugdíjas pénze is odalett. Szerinte akinek nem gyanús, hogy évi 20 százalék körüli kamatot kínálnak a pénzére, az meg is érdemli, hogy milliókat veszít. Ekkor a biciklis megunta, hogy a beszélgetésből kezdett kiszorulni, és megjegyezte, hogy „a város krémje benne van a dologban”. Azonban kérdésünkre, hogy ez mit jelent, csak az előbbi kijelentést ismételte meg. Megtudtuk, hogy ő már 2006-ban hallott erről a lehetőségről, de nem érdekelte. Azt viszont érdekesnek tartja, hogy a „kvázi pénzügyminiszter” Varga Mihály jó 15 éven át volt a térség képviselője, mégsem tűnt fel neki, hogy milyen pénzügyi manővereket végeznek itt. Ezután egy István nevű férfiról kezdett el beszélni, aki állítólag meglehetősen „jóban volt” a cégvezetővel, mármint a többségi tulajdonossal. – Julika – árulta el legnagyobb meglepetésünkre a keresztnevét egy nő, aki egy másik érzékeny adatot is közölt magáról: azt, hogy KDNP-s. Ő némileg védelmébe vette Dobrai Sándornét, mert mint mondta, sok jót is tett: gyerekeknek szerzett repülőjegyet, amikor egyeseknek nem volt pénzük a külföldi útra, meg a tanulmányi versenyek szervezésében is segített. Hogy ki volt pontosan a cégvezető? A nő úgy tudja, hogy Karcagon született, már a szülei is a városban éltek, a férje pedig helyi gazdálkodó volt. Senki nem gondolta volna, hogy így lelép a pénzekkel, még azokéval is, akik a baráti köréhez tartoztak – mondta. A boltos, a trafikos, egy süteménnyel hazafelé siető, piros kabátos nő, egy kozmetikus, továbbá két nyugdíjas asszony után már kilátástalannak tűnt, hogy sikerül beszélni egy károsulttal, amikor a helyi rendőrkapitányság előtt találkoztunk Katalinnal. Neki hatmillió forintja „ragadt benn” a cégben. – Nem volt gyanús a kiugró hozam ígérete? – tettük fel az egyértelműnek tűnő kérdést, amelyre meglepő válasz jött. – Nem. Banki ügyfelek, dolgozók, tanárok, orvosok is raktak be pénzt. A bankban is ajánlották ezt a lehetőséget. Ha ők nem gyanakodtak, nekem, nyugdíjasnak miért kellett volna? – Tett már feljelentést? – Még kedden, a botrány kirobbanásakor. Sokan mentünk ugyanahhoz a helyi ügyvédhez, Séllei Ilonához, ő képvisel minket. Hétfőn lesz nála egy megbeszélés. – A kétszáz károsult közül hányat képvisel az ügyvéd? – Kétszáz? Itt biztosan jóval több károsult van. A Kun-Mediátor Kft.-nek helyet adó épület hátsó részében több ügyvéd irodája található. Meg lakóépületek, előttük kis parkoló, ahol néhány autó fér el. Minden kihalt, csak időnként tűnik fel egy-egy dolga után siető ember. A régi, de nem leromlott állapotú ház egyik ablakában tábla árulkodik arról, hogy Séllei Ilona ott dolgozik. Egyúttal az elérhetőségét is kiírták, de hiába, azon nem volt elérhető. Megtudtuk azonban, hogy az otthonából rá lehet látni az irodára, ami lényegesen leszűkítette a területet, ahol keresni kezdtük, hátha tudunk vele beszélni. Útközben egy középkorú férfi segített. Itt lakik három házzal arrébb – mutatott a kereszteződésből épp a másik irányba a férfi. Az ügyvéd viszont nem volt otthon sem, így nem tudtunk meg többet az ügyről, a feljelentések számáról, az összegekről, továbbá a fideszes polgármester, Dobos László nyilatkozata szerint egykor köztiszteletben álló Dobrai Sándornéról, a Kun-Mediátor Szolgáltatói Kft. ügyvezetőjéről. Katalinnal viszont ismét találkoztunk, a károsult nyugdíjas hölgy rózsaszín-lila biciklin haladt el az iroda, majd az ügyvéd háza előtt. Hiába, kis város ez. Méretéhez képest mégis sokan futhatnak majd a pénzük után. Cáfolt kapcsolat Határozottan visszautasította az Épkar Zrt. vezérigazgatója, Szeivolt István, hogy bármi közük volna a sikkasztással gyanúsított Kun-Mediátor Kft.-hez. Annak ellenére, hogy utóbbi cég székhelye Budapesten ugyanabban az épületben található, ahol az Épkar egyik telephelye. Szeivolt István szerint erről a tényről a sajtóból szereztek tudomást. Karcagon egyébként az Épkar tulajdona az az ingatlan, amelyet bérbe adtak, és ahol Dobrainé lányainak két vállalkozása működik. Erre azzal reagált az Épkar, hogy a Kun-Mediátor Kft. nem bérlője az ingatlannak. Mint a Népszabadság beszámolt róla, az Épkar Zrt. az utóbbi években számos nagyberuházást nyert el, fő építésvezetőjüket pedig tavaly tüntette ki Fazekas Sándor miniszter, aki 1990 és 2010 között a város polgármestere volt. (mno) Bal-Rad komm: “…nem tudom, hogy honnan lehetett egyeseknek százmilliós megtakarításuk. Magas körökig érnek a szálak…” -Háát…! Nem zörög a haraszt…! És ez a harasztzörgés nem igazán tesz jót a kunságban (is) dúló döbrögista haramiasereglet mostanság alaposan megcincált tekintélyének! Hát még ha erősebben is elkezd fújni a szél! És estleg a magasban lévő szálakat is megzizegteti!

Forrás vagy tovább a teljes cikkre ...